közzélett

Két történelmi tárgyú bejegyzés után ideje egy aktuálisabb üggyel foglalkozni. Ez pedig a blog demokratikus mivoltát bizonyítva az otthoni közönségszavazáson győztes téma lesz: a kerékpáros jogosítvány újra és újra felvetődő ötlete. Mivel évek óta nap mint nap biciklizem Budapesten, úgy gondolom, eléggé tájékozott vagyok ennek a kérdésnek a megítélésében. Hangsúlyozom, az alábbi sorok csak egy véleményt tükröznek a sok közül.

Mikor rájöttem arra, úgy 2011 táján, hogy a koszos és büdös, a pesti léthez azonban valamilyen mazochista módon hozzátartozó BKV helyett létezik más lehetőség is eljutni egyik pontból a másikba, még gimnazista voltam. Naponta 15-20 km-t tekertem úgy, hogy a városban bicikliútnak és –nyomnak többnyire még nyoma sem volt.

Aztán először 2-3 éve, majd második hullámban talán tavaly ugrásszerűen megnőtt a felfestések és ezzel párhuzamosan azoknak a száma, akik úgy gondolják, szép zöld dolog bringával járni az iskolába, munkába, kocsmába. Félreértés ne essék, tényleg az. Csak – noha távol áll tőlem a matematika – a nagy számok törvénye alapján bárki meg tudta jósolni, mi következik ebből: igen, rengeteg potenciális ámokfutó szabadult ki az utakra, akik jelenlegi formájukban alkalmatlanok bármilyen járművel közlekedni.

Először is ott vannak a divatmajmok, akik szerint a hipszterséghez hozzátartozik az is, hogy A) egy osztrák lomtalanításból származó ronccsal, egyenletesen reteklassú átlagtempóban evickél a sáv közepén

vagy B) az „annyi pénze van, hogy megteheti, hogy csórónak nézzen ki” hipszterek Csepel Royalokkal mennek át mindenen, ami eléjük kerül, beleértve a zebrán átkelő gyalogosokat.

Aztán a közép- és felsővezetők (valamint az annak kinézők), akik a bömöst cserélték fel valami méregdrága trekkingre. Öltönyben, bukósisakban, és halogén fényszórókkal járnak, ugyanazzal a morállal, mint korábban kocsival: jellemzően arrogánsan. Végül pedig azok, akik korábban a gyalogláson és a BKV-n kívül semmilyen más közlekedési módot nem próbáltak ki: talán rájuk nézve lenne a legfontosabb az alapvető ismeretek elsajátítása.

Az eddigiekből nem derült ki, de alapvetően örülök annak, hogy mára a pesti városkép része lett a bicikli. Az autósok egy kicsivel jobban odafigyelnek, nem húzzák rám annyiszor a kormányt, nem anyáznak minden nap amiatt, hogy merészelek ugyanazon az úton menni, mint ők. De azért még mindig nagyon sok a konfliktus, amiben mindkét oldal ugyanolyan sáros.

Azt gondolom, valamit nekünk, bringásoknak is tenni kéne annak érdekében, hogy ezeknek a száma csökkenjen. A jogosítványt olyan szempontból feleslegesnek tartom, hogy a kerékpárosokra vonatkozó szabályok betartatása véleményem szerint lehetetlen. Ki és miként ellenőrzi például a teljesen életszerűtlen sebességkorlátozások érvényesülését? Ugyanakkor fontos lenne mindenkinek részt venni egy tanfolyamon, ahol legalább az alapvető fogásokat megismerné. Akkor talán (számtalanszor megtörtént eset) Gipsz Jakabka nem menne át az úton, miközben piros a lámpa és keresztben zajlik a forgalom. Máris hallom az ellenérveket: akkor a gyalogosoknak is kéne, a „banyatankra” is kéne, stb…figyelem! Biciklivel egy átlagos edzettségű ember is könnyen el tudja érni a 30-40 km/órát, ami már komoly veszélyeket hordoz magában.

Összegezve: többnyire örülök, hogy egyre többet váltanak két kerékre a városban. Biztosan van olyan is, aki a környezettudatosság miatt, engem csupán a tömegközlekedés utálata vitt rá. De nem vagyunk különbek, a szabályok ránk is vonatkoznak. Ha nem ismered őket, az sem mentesít alóla, sőt, csak további bajokat szül. Ezért fontosnak tartanám egy „jogosítvány” bevezetését, de kénytelen vagyok és belátom, hogy ennek a realitása megegyezik a magyar válogatott foci EB győzelmével. A tippem: nem változik semmi. Pedig szükség lenne rá.